"A darabok mind Velencéhez kötődnek, a város szépségéhez, az egészen eldugott zugoktól azokig, amik immár a kollektív emlékezet részei. Folyamatos az átjárás a keleti és nyugati ritmusok és dallamok között és nehéz szavakat találni, hogy leírhassuk különleges zenéjüket. Ezek a dallamok megértetik velünk, hogy a 'keleti' elem a Makam egykori szólistájának Szőke Szabolcsnak köszönhető, aki később is folytatni tudta ezt az irányt, megalakítva pályájának jelentős zenekarait a Tin Tin Quintet-et, az Ektart és a Rubái Triót, amelyeknek többek között tagja egy másik volt Makam zenész is, Szalai Péter.
A Papírváros/Cittá di Carta című CD annyiban jelentett meglepetést, amennyiben váratlanul ért, mivel hosszú évekre elvesztettem ezeknek a zenészeknek a nyomát, de amit most újra hallottam tökéletesen igazolta a hozzá fűzött reményeket. Viszonyítási pontjai már megtalálhatóak az imént említett kiinduló zenekarban. Természetesen megvan a tökéletes játéktechnika, a hangzás varázsa és Váczi Dániel saxofon hangjai Szőke Szabolcs ritmusfolyamán elvisznek minket, hogy magunkba szívhassuk a távoli múlt Velencéjének levegőjét, illatait, elképzelt dallamait, amikor még valódi találkozási pont volt keleti és nyugati emberek és kultúrák között. És ha meggondoljuk nem is muszáj mindenáron skatulyát keresnünk ennek a gyönyörű zenének. Elég lehunyni a szemünket és álmodni."
2010
www.jegy.hu



„A víz egyenlő az idővel, és hasonmásával gondoskodik a szépségről.
Minthogy részben vízből vagyunk, mi is így szolgáljuk a szépséget.
Ez a város (Velence) a vízközelségével javítja az idő
kinézetét, megszépíti a jövőt. Ez ennek a városnak a szerepe a világegyetemben.
Mert a város statikus, mi pedig mozgunk.
Mert mi elmegyünk, a szépség marad.”

Joseph Brodsky : Velence vízjele
( ford. Hetényi Zsuzsa )



„L’acqua equivale al tempo , e con la sua immagine provvede alla bellezza.
Dato che in parte siamo fatti d’acqua, é in questo modo che serviamo
a nostra volta la bellezza.
Con la sua prossimitá all’acqua, questa cittá ( Venezia) corregge l’aspetto
del tempo, abbelisce il futuro. Ecco qual’é il ruolo di questa cittá nell’universo.
Perché la cittá é statica, mentre noi ci muoviamo.
Perché noi ce ne andiamo, e la cittá rimane.”

Josif Brodskij: La filigrana di Venezia
( trad Marinella D’Alessandro )